Reggel: Normálisan folytak a dolgok,egészen addig míg Stella el nem szakította Lillian rajzát Liz szoba ajtóján,na ekkor kitört a nagy balhé...A két lány úgy elkezdte püfölni egymást, értitek??? a 4 és 6 éves kislányok,sírt mindegyik,még Joe is, jó,szétválasztom őket,dehát nem nyugodtak meg....3 síró kisgyerek korán reggel,mondom jó,Eszter,most jött el az ideje hogy felhívd Jackie-t,és megkérd szépen hogy átjöjjön segíteni. Persze valahogy már este éreztem hogy reggel Jackie-re szükségem lesz.De tényleg! Felhívtam,kérdeztem hogy át tudna-e jönni,mert a segítségére van szükségem,mondta hogy persze,semmi gond,jön azonnal. Itt is volt,kérdezte mi történt,elmeséltem neki,aztán fogta a 3 gyereket,leültette maga elé,és úgy leteremtette őket,hogy csak na! mert mondtam neki,hogy nem azzal van a gond hogy nekem nem fogadtak szót,hanem hogy egymással milyen csúnyán viselkedtek. Aztán elmagyarázta nekik hogy szépen viselkedjenek,mert ez engem hátráltat a munkámban. És mondta nekik hogy szépen álljanak elém és kérjenek bocsánatot. :D:D olyan édesek voltak,sorry Eszter,sorry! Mondom oks, no problemo.... Jackie lejött velünk a suliig,onnantól már csak bevittem őket meg Joe-t az oviba és kész. Vissza a házba,takarítottam, a szerdákat szeretem amúgy a legjobban,mert már 12kor végzek,és utána szabad vagyok... Liz meg a gyerekek meg ugye szerdánként mennek úszni,és ilyenkor mivel nem tud főzni vacsit,mindig beszalad venni fish and chips-et. Imádom,jóóó sok ketchuppal a sültkrumpli,meg a jó nagy rántott hal, nyamiiiii :P :D de aztán a nyelvsuli is szerdánként lesz,szóval yess...
Éééés eljött a legrosszabb nap,a csütörtök. Esküszöm még a kedd este is jobb ennél néha úgy érzem. Csütörtök reggel Liz ugye 8kor elment dolgozni,mentem a gyerekekkel a suliba. Hát Joe nagyon nagyon szófogadatlan volt!!!! Akármit mondtam neki,csak hisztizett,elszaladt,rángatta magát,na mindegy...visszajöttem,rendet raktam,és utána szabad voltam 3ig...ezt nem szeretem ebben a napban,hogy van szünetem,aztán 3tól újra :S ez nekem nem olyan normális munkaidő,hogy reggel kezdek és mittudomén 2kor végzek vagy hasonló....wááá,mindegy...
Szóval délelőtt átmentem Jackie-ékhez,mert Kathryn ikreinek, Jacob-nak és Nate-nek szerdán volt a szülinapjuk,és vettem nekik két plüssállatkát, persze szülinapi kártyával és ajándéktasival együtt. Átvittem nekik, Jackie mondta hogy milyen szép ez tőlem hogy vettem nekik ajándékot. Nagyon szeretem Jackie-t mert olyan nagyis,és olyan barátnős is egyben...és mondtam ugye hogy mindig a mamát juttatja eszembe :) szóval ott voltam egy kicsit,játszottam az ikrekkel(hááát,sokkal jobban tűrném ha rájuk kéne vigyázni....meg se szólaltak kb :D )
Aztán vissza a házba,csicsika,de közben már azon stresszelés hogy mi lesz délután. Hogy minden okés lesz-e,hogy szót fognak-e fogadni...hát ismét bevált a félelmem... Mentem Joe-ért az oviba először 3kor,tök édes volt,szaladt oda hozzám nagy mosolyogva,kb a nyakamba ugrott,és megmutatta mit festett. Ez eddig okés is volt. De miután 15 percet kell várnunk Lillianra,addig nem nagyon tudunk mit csinálni...átmentünk a suliba,mondtam neki hogy legyél jó kisfiú,és maradj mellettem még várunk Lillianra. Hát csak nem akart. Nem értettem mi történt,hiszen múlt héten semmi gond nem volt vele,ha azt mondtam legyen jó kisfiú,mert szomorú leszek(ehhez persze szomi fejet vágtam) akkor megértette,és azt mondta jó lesz. Nos,csütörtökön ez nem volt,hanem az volt a válasz,hogy nem lesz jó kisfiú. Elszaladt, nem akart felállni a fűből,nem fogadott szót, egyszerűen nagyon nagyon rossz volt. Na kijött Lillian a suliból,ő meg még bent akart maradni egy kicsit a Daisy-vel játszani,mondtam okés,negyed óra,mert utána táncra kell készülni. Jó,Joe is játszott addig a játszótéren a suliban,majd mikor menni kellett már,ismét vonszolta magát,nem fogadott szót stb....nagyon nehéz volt vele bánni...irtóra....jó,hazaértünk,és csak reménykedtem benne,hogy Jackie fogja áthozni Stella-t nem pedig a pasija. Igen,ő hozta át, és mikor megkérdezte hogy minden rendben van-e,hát......már nem bírtam tovább,és elsírtam neki hogy Joe hogy viselkedett,de tényleg nagyon kiborított...meg ez a hét úgy általánosságban. És Jackie meg olyan kedves volt,mondta hogy tudja hogy mit érzek,tudja hogy Joe-val mennyire nehéz,de hogy ne aggódjak, idővel jobb lesz. Aztán mondta hogy ezeket ő is végig csinálta mielőtt én jöttem,mert ugye előtte ő volt a 3 gyerekkel. Annyira jól esett hogy megértett. Így szépen megkérdeztem hogy itt tudna-e maradni vacsi után,míg ágyba nem rakom a gyerekeket. Mert ez volt 4kor,a lányoknak ugye tánc van 5ig,így Joe-val ketten voltunk itthon. Ő meg elaludt a tv előtt,úgyhogy igazából róla levolt a gond arra az estére. A két lánnyal meg Jackie foglalkozott aznap este,úgyhogy az is rendben volt. Mikor ment el Jackie,mondtam neki,hogy én nagyon szeretnék jó lenni a családotoknak,a gyerekeknek,mindenkinek. És képzeljétek,azt mondta hogy nagyon jó vagyok. és ezt még elismételte párszor. Ezzel azért megnyugtatott.Liz 8 után valamivel jött haza,addigra már megvoltam nyugodva,és el tudtam mesélni neki mindent. Azt mondta hogy szerinte csak fáradt volt Joe,merthogy már 3 teljes ovis nap után elfáradt,és hogy azért volt ilyen. És hogy ez természetesen nem normális dolog,mert velem rendesen kell viselkednie,úgyhogy beszélni fog a fejével. így is volt....
Tegnap csak takarítanom kellett,de már szerda óta annyira fájt a torkom,hogy tegnap reggel kértem valamit Liztől...adott gyógyszert,és tök jófej volt,mondta hogy ne aggódjak a munka miatt,nyugodtan feküdjek le,ha nem érzem jól magam vagy ilyesmi. De végül is megtudtam csinálni a pénteki feladataimat,utána aludtam eggyet. Aztán délután Lizék Jackie-éknél voltak, és késődélután csak Liz jött haza. Bekopogott a szobámba,hogy mesélte neki Jackie,hogy tegnap milyen elkeseredett voltam. Aztán behívtam,leültünk beszélgetni,és elmondtam neki hogy néha gy érzem hogy a 3 kisgyerek sok nekem...Mert ő kérdezte hogy OKés leszek velük ha egyedül kell lennem velük? merthogy Jackie-t csak vészhelyzetben tudom majd áthívni...és hogy rendben leszek-e a gyerekekkel. Hát mondtam hogy remélem,én igyekszem. Így aztán azt is elmondtam neki,hogy attól félek,hogyha nem fogadnak szót,és jobban rájuk szólok,akkor nem fognak szeretni. Erre mi volt a válasza? :D:D hogy ugyanmár! ha úgy van akkor szépen csak szóljak rájuk,ha kell kiabáljak velük,ha akarok akkor magyarul.... :D mert tudja hogy utána észhez fognak térni...és ha éppen abban a pillanatban nem fognak szeretni,akkor nem,de utána úgyis minden a régi lesz. Hát először is remélem hogy nem fog ilyenre sor kerülni,másodszor meg ha jobban átgondolom ezt az egészet, a legfontosabb hogy Liznek megfeleljek. Hogy neki jó legyen a munkám. A gyerekek még kicsik,úgyis elfelejtik...egy évet vagyok itt az életükből...meg Liz azt mondta hogy szeretnek nagyon,és hogy ők jó lelkü gyerekek... Ami így is van,tényleg, nem tudok rájuk rosszat mondani,csak szimplán gyerekek ha azt vesszük. 3 kistestvér,miért ne veszekednének ha az egyik elveszi a másik játékát.....
Szóval,megbeszéltük a dolgokat Lizzel,rendes volt ismét. Sokat gondolkoztam az itt létemen az elmúlt pár napban,és még mindig nem bántam meg hogy kijöttem. Akármilyen is lesz az elkövetkezendő 11 hónapom, tapasztalat. Így is meg úgy is. És a legfontosabb az az,hogy magával a családdal egy csepp gondom sincsen,hiszen láthatjátok,milyenek. Ahogy tudnak segítenek. Jah,és tegnap még Liz azt is hozzátette,hogy mivel én a családjuk tagja vagyok,nem haragudhatnak rám a gyerekek! :) ez nagyon nagyon jól esett. hogy a családjuk részének tekint.
És sokszor ebbe gondolok bele,hogy a családdal mekkora szerencsém van,hiszen mennyi mennyi olyan lány van,akit nem fizetnek ki,csak dolgoztatnak,akikkel rosszul bánnnak,akit nem szeretnek a gyerekek,szóval én még mindig nem szólhatok semmit. Mikor ma Lillian azt írta egy kis papírra mikor Dórival beszéltem skype-on,hogy: Eszter és Dóra az én legjobb barátnőim. :)
Meg Liz még azt is mondta,hogy ahogy egyre jobban telik az idő,már rutinos lesz minden,a gyerekeknek a suli,meg a napjaink,minden. Aztán meg is beszéltük,hogy minden kezdet nehéz. :)
Úgy gondolom,hogy részemről vannak pozitiív,és negatív dolgok. A pozitívak az imént említettek, a negatív pedig az,hogy néha kivagyok hogy ebben a kisfaluban vagyok. És hogy szabadidőmben nem tudok mit csinálni,és hogy a hétköznapokon nem tudok senkivel találkozni,csak a hétvégeken :( Apa és Dóri is azt mondta erre,hogy lehet hogy városban élnék,de nem lenne ilyen családom mint itt. Na és persze csak költeném a pénzt a hétköznapokon is,mert hát a csábítás...ez valamilyen szinten így is van,de azért mégiscsak örülnék ha valakivel tudnék találkozni hétköznapokon,vagy csak kimozdulni valahova még ha egyedül is,dehát itt semmit sem lehet csinálni. És ezért van az,hogy sokat vagyok skype-on,és az otthoniakkal beszélek,vagy csak tv-zek,vagynem tudom...És pont ez az amivel kicsit le kéne állnom,hogy ennyit beszélek az otthoniakkal,hiszen így még nehezebb elfogadni azt hogy itt élek,és ez nem az otthoni élet,ez egy más élet.....és nem akarom állandóan a napokat,meg heteket számolni,hogy még mennyi idő van karácsonyig,mert nem ezért vagyok itt....Talán ha már a nyelvsuli is elkezdődik,meg ha már Suzynál is fogok takarítani keddenként és péntekenként,már csak a hétfő délutánom lesz üres,meghát a csütörtök amikor két munkaidő között vagyok,dehát azt megbeszéltük hogy nem jól jött ki.... Najó,még ott lesz a péntek is,mert Suzynál sztem 2-2 órát takarítok majd kedden és pénteken...szóval, remélem majd idővel feltalálom magam,és nem az otthoni dolgokon fogok agyalni :)
És igen is tudom értékelni azt hogy itt vagyok,nehogy azt higgyétek hogy nem :) De azért jövőre irány az USA!!!!!hello Joe bácsi.... :P
Holnap megyünk Cardiff-ba a lányokkal,meg elvileg egy olasz au-pair is csatlakozik hozzánk. Maki ismerőse. Szóval jah,végre kimozdulás,ááá már alig várom hogy ne itt kelljen ülnöm :) imádom a hétvégéket mondtam már? teljesen elfeledtetik velem a hetek és napok számolgatását.... :D
Puszi
elolvasva... minden bejegyzés
VálaszTörlés