smiling aaalll day!!! :)

Igen, egész nap csak mosolyogtam/mosolygok... :) de komolyan :D Én olyan boldog vagyok!!!! 3 okból. Az egyik,a legfőbb tudjátok,hogy már csak 3 hét....és már kb mindenféle variációt elképzeltem,hogy kivel milyen lesz a találkozás pillanata...meglepő,vagy örülős,tudjátok kíváncsi leszek a reakciókra. Aztán,annyian mondjátok hogy már hogy vártok haza,és ez olyan jól esik, és annyian gondoltok rám, és ez olyan jó dolog. A következő,a sok pozitív visszajelzés a bloggal kapcsolatban. Nem is találok szavakat :) de kapom az email-eket,meg az üzeneteket facebookon is :) köszönöm :)

És akkor most jöjjön a 3. ok. Ez az egész babysitteresdi :) gyorsan mondom,hogy tegnap este Lizzel olyan de olyan jót beszélgettem,és olyan őszintén meg hosszan mint még soha. Onnan indult az egész,hogy kérdezgettem még a konyháról,megjegyzem ő épp mosogatott :) nagyon kis házias,szeretem hogy Ő IS dolgozik rendesen,nem csak rám vár mindennel. Na és mondtam aztán hogy nagyon az én stílusom ez a konyha,meg hogy Matyinak is tetszik,és hogy majd ő is ilyet szeretne,ha egyszer házunk lesz :) aztán kérdezte hogy ha hazamegyek majd 1 év után akkor hova tudunk költözni,albérlet,vagy rendes ház,de mondtam hogy az albérlet olcsóbb blablabla....és akkor odajutottunk hogy mi lesz velem az 1 év után. Mondtam neki hogy a jogsit mindenképpen,és hogy addig ugye otthon maradok,az remélem jobb esetben 3 hónap. max 4. és mondtam neki végül is ezt az amerikás tervemet,tetszett neki....és akkor mondtam hogy ennél nagyobb vágyam álmom és célom nincs az életemben,de még egy évet sem akarok külön tölteni Matyitól. Szóval az akkor nehéz lesz,mert vagy összehozzuk hogy együtt megyünk,vagy nem tudom mi lesz még....és erre Liz mesélte,hogy hát amikor neki voltak barátai,mármint pasijai,akkor nekik is tök nehéz volt,merthogy ő ugye Cambridge-be járt egyetemre,és akkor nem láthatta a pasiját stb...és hogy mi milyen jól bírjuk Matyival :D háát mondom igen....itt abba is hagytuk ezt a témakört :D és akkor jött a következő,hogy miért szeretném külföldön folytatni mindenképpen. Hogy miért? Mert, mondtam neki,hogy nem látom értelmét visszamenni a jólétből a ....ba..... természetesen szeretem Magyarországot,nagyon szép ország,és büszke vagyok rá hogy magyar vagyok, de az nem normális élet mikor kb mindenki azon idegeskedik hogy ezt meg azt miből fizeti ki. Na hát mondtam hogy nekem erre marhára nincs szükségem. Otthonról kb csak a rossz dolgokat hallom,mármint az emberektől, egyáltalán nem akarok a jogsi megcsinálásán kívül otthon maradni. Persze hozzátettem Liznek,hogy SAJNOS ezt kell mondanom. Aztán ő mesélte hogy hát igen,Ausztráliában is jobb az életszínvonal mint itt Angliában,na azt már Eszter el sem tudja képzelni ,hogy van ennél jobb is :D:D:D:D aztán mesélte azt is,hogy Darren végül is miért Honkong-ban dolgozik,miért nem itt Angliában. Mert amikor ideköltöztek tavaly karácsony előtt,akkor ott Ausztráliában még kell fizetniük valamit, és hogy "jól kellett játszaniuk" a pénzzel,és jobban megéri onnan küldeni a pénzt Ausztr.-ba,mint innen Angliából. Na a lényeg hogy jó sokat beszélgettünk a mindenféle megélhetésről,munkákról,adókról,albérlet árakról itt(ami nagyon drága egyébként) aztán a végén megjegyeztem,hogy persze nagyon remélem hogy egyszer eljönnek megnézni Magyarországot,aztán erre azt mondta hogy persze! ő is reméli,és hogy lehet hogy az lesz majd a gyerekek első nagy külföld nézése :P Liz egy olyan normális nő tényleg.... de ezt már annyiszor mondtam :)

Aztán jött a mai nap. A mosolygós nap. hihetetlen,de ilyen napom még itt nem volt sztem,hogy egész nap csak smiling :) reggel fél8 körül ébredtem,nagyon jót aludtam,aztán 10re mentem Suzy-ékhoz takarítani,ott 1 előtt végeztem,haza,laptopozás,ajándéklista véglegesítése, pihiztem egy kicsit,ami természetesen abból állt hogy gondolkoztam a "reakciók"-on... aztán 3kor mentem Joe-ért,meg Stella-ért,mert Lilli-nek ma drama gyakorlás volt,úgyhogy őt Liz hozta haza fél5kor. Na aztán adtam nekik egy csomó gyümit mikor hazaértünk, aztán Lizzel voltak, én addig megcsináltam a lunch-boxokat, jött közben Jackie is, aztán 5kor elment Liz,és Joe úúúgy elkezdett sírni utána. Mondtam Jackie-nek hogy mostanában,egy olyan 2 hete nagyon sokat sír az anyukája után. hát arra jutottunk,hogy lehet hogy ez most egy ilyen időszak neki. szerintem. Aztán Jackie is elment,mert csak hozott valami isteni fincsi gyümölcs kenyeret,amit ő sütött. Én tálaltam a vacsit a gyerkőcöknek,ami ma hal-pite volt brokkolival. Liz készítette,nagyonjól néz ki,és fini is volt,persze én egy rakás ketchup-ot tettem a sajátoméra :D aztán mindegyikük megette az összes kaját a tányérról,aminek nagyon örültem,Joe-nak segítenem kellett egy kicsit,de megevett mindent. Meg is nyugodott aztán,megvígasztaltam őt. És igazából most jött az ami miatt boldog vagyok. nagyon. Szerintem ma valamilyen áttörés volt az aupairkedésemben. Eddig sokszor úgy voltam az egésszel,hogy ez a munkám,és hogy vannak kötelességeim amiket meg kell csinálnom. ekkor ezt,akkor azt,és aztán szabadidő. Főleg az utóbbi időben nagyon ehhez voltam igazodva,hogy gyerekekkel csak a munkaidőben. De nem...ez nem így van... ma teljesen úgy éreztem magam,mint egy 3 gyerekes családanya. De ezt jó értelemben! Fantasztikus érzés volt,főleg Joe miatt,mert imádnivaló. A másik pedig az,hogy annyi szeretetet kapok tőlük,a gyerekektől,amikor Joe rámnéz az édes szemeivel és azt mondja: I love you Esztör, meg hogy You are beautiful Esztör! :) és amikor Lilli mindig jön,és átölel és azt mondja hogy én vagyok a legjobb babysitter és hogy szeret.... most tudom ezeket igazán értékelni, hogy ezek mennyit számítanak. Ezek a szavak. És ezentúl nem fog érdekelni hogy munka idő vagy sem, mert imádnivalók,és ha velem akarnak lenni,akkor hagy legyenek már velem :) és emlékszem még szeptember körül,mikor párszor nem fogadtak szót,és még nem tudtam kezelni a helyzetet,azt mondtátok páran hogy viselkedjek úgy mintha az anyjuk lennék. Próbáltam,de csak azért mert mondtátok. Most is úgy viselkedem,de nem azért mert bárki is mondja,vagy mert így megoldok valamit,hanem mert szuper érzés! :)

És ma sikerült "puszit küldenem" 4 szeretett tanáromnak is,akik szintén nagyon hiányoznak, és ők is gondolnak rám,és várnak 20án :) tökre várom már..... :)

Aztán ma Dórimmal közöltem hogy hogy fog kinézni az otthonlétem,mikor,mit,hova,kivel, hát szegénykém csak kicsit volt ki a beosztástól.... :( de persze én ennek a másfél hétnek is nagyon fogok örülni :P ajjjj csak legyen már 3 hét múlva ilyenkor :P

Csóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóók :)